A titkos ok, miért nem hagyjuk abba az aggódástA titkos ok miért nem hagyjuk abba az aggódást

Új kutatások vizsgálják, hogy miért nem tudunk nem aggódni

Mindannyian tudjuk, milyen érzés aggódni. A félelmetes gondolatok belekerülnek a fejünkbe, és úgy tűnik, mintha nem is lehetne azokat onnan kirázni. Mi lenne, ha elveszíteném a munkámat? Mi van, ha a házasságom szétesik? Mi van, ha nem tudom fizetni a számláimat, a hitelemet? Mi van, ha belesülök a beszédembe?

Az egyik dolog, ami miatt ezeket a gondolatokat nehéz kikapcsolni az, hogy soha nem tudjuk mit hoz a jövő. Emiatt van az, hogy lehetetlen megválaszolni a „mi lenne, ha…” kérdéseket.

A legtöbb ember időnként elakad e gondolatok egyikénél, gyakran a lehető legrosszabb eredményt vetítve maga elé. A kutatások azt mutatják, hogy a leggyakoribb gondjaink a másokkal való kapcsolatunk, a munka vagy az iskolai teljesítményünk, pénzügyeink, egészségünk és egyéb felelősségeink.

Az évek során sok kutató megpróbálta megválaszolni ezt a zavaró kérdést. Amit találtak, az igencsak meglepő: úgy tűnik, egészen ironikus módon, hogy az emberek gyakran nem is akarnak megszabadulni az aggódásaiktól.

Például, sokan úgy gondolják, hogy egy probléma iránti aggodalom hasonló a problémamegoldáshoz. Sajnos, habár érezhetjük úgy, hogy valami eredményeset csinálunk, az aggódás ritkán oldja meg problémáinkat. Noha, ezekre a kérdésekre összpontosítja figyelmünket, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a dolgok rosszul is mehetnek, emiatt viszont kevesebb időt fordítunk a megoldások és lehetőségek keresésére.

Jobbak vagyunk a problémamegoldásban, ha elmozdulunk kicsit a bennünket aggasztó gondolkodástól egy objektívebb, rendezettebb gondolkodásmód irányába. Például, ha a problémát kisebb részekre bontjuk, vagy a célkitűzéseinkre és az azokhoz vezető lépésekre koncentrálunk. Ne felejtsük el, hogy a valódi problémamegoldástól általában jobban érezzük magunkat – és nem rosszabbul!

Ha átadjuk magunkat a féktelen aggódásnak, lényegében szerencsétlennek érezzük magunkat.  Ami még rosszabb, amikor szinte észrevétlenül átváltjuk a pozitív érzéseinket, hozzáállásunkat. Ennek oka az, hogy ha boldognak vagy optimistának érezzük magunkat, akkor ezzel együtt sokkal sebezhetőbbnek is. Más szóval, ha elégedettnek érezzük magunkat, akkor már bizonytalannak is. Ez is oka annak, hogy nem tudunk felhagyni az aggódással, még akkor sem, ha azt valóban akarjuk.

Mit is lehet akkor tenni?

Egyrészt, megtanulhatunk bízni abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni a negatív eseményekkel, amikor azok megtörténnek velünk. A jó hír az, ahogyan a kutatások is kimutatták, hogy a legtöbb dolog, amin aggódtunk, soha nem valósult meg, úgy, abban a formában. Ha valami rossz történik, ne felejtsük el, hogy jobban fel tudunk készülni annak a helyzetnek a kezelésére, ha érzelmileg erősek vagyunk, bízunk magunkban és képességeinkben, és nem a szorongás és pesszimizmus állapotából kezdünk neki a helyzet megoldásának. Valószínűleg így nyitottabbak és bátrabbak leszünk a megoldások kipróbálásában is. Kutatások eredményeiben azt találták, hogy a pozitívabb gondolkodásmód fenntartása valójában növeli a hajlandóságunkat az ilyen típusú megoldások és stratégiák kipróbálására.

Mi van akkor, ha aggodalmunkat ettől azért nehezebb lerázni?

Nézzük meg milyen más megküzdési, helyzetmegoldási lehetőségünk van, amiben fejlődhetünk, például mindfulness (tudatos jelenlét), irányított meditáció vagy relaxációs gyakorlat. Manapság tucatnyi jó lehetőséget találhatunk bármelyikre. Sőt, még az egyszerű testmozgás is rendkívül jótékony lehet.

Ha azt tapasztaljuk magunkban, hogy az aggodalmaink komolyabbak vagy elhúzódnak és ez már problémát jelent a mindennapokban, ne féljünk segítségért fordulni szakemberhez konzultáció vagy tanácsadás vagy terápia céljából.

Ne legyünk túl kemények magunkkal - a régóta alkalmazott és jól berögzült gondolkodási mintáinkat önmagában nehéz felülírni egyik pillanatról a másikra. De lehet ezeken változtatni!

Végül a célunk az, hogy lazítsunk a negatív gondolkodásmódon, és megtanuljuk, hogyan lehet ápolni, fenntartani és élvezni a pozitív érzelmi állapotokat. Ez azt jelentheti, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel: engedjük meg magunknak, hogy pihenjünk, lassítsunk, és hagyjuk, hogy érzelmileg sebezhetőnek érezzük magunkat. (Ne felejtsük el, a boldogság néha bátorságot igényel.)

"A sebezhetőség nem gyengeség. Igaz és bátor állapot. Az igazság és bátorság nem feltétlen kényelmes, viszont sohasem gyengeség." (Brené Brown)

 

A fenti írás Sandra J. Llera, Ph.D és Michelle G. Newman, Ph.D írása alapján készült.

Nincsenek hozzászólások.

Hagyj üzenetet

Új kutatások vizsgálják, hogy miért nem tudunk nem aggódni

Mindannyian tudjuk, milyen érzés aggódni. A félelmetes gondolatok belekerülnek a fejünkbe, és úgy tűnik, mintha nem is lehetne azokat onnan kirázni. Mi lenne, ha elveszíteném a munkámat? Mi van, ha a házasságom szétesik? Mi van, ha nem tudom fizetni a számláimat, a hitelemet? Mi van, ha belesülök a beszédembe?

Az egyik dolog, ami miatt ezeket a gondolatokat nehéz kikapcsolni az, hogy soha nem tudjuk mit hoz a jövő. Emiatt van az, hogy lehetetlen megválaszolni a „mi lenne, ha…” kérdéseket.

A legtöbb ember időnként elakad e gondolatok egyikénél, gyakran a lehető legrosszabb eredményt vetítve maga elé. A kutatások azt mutatják, hogy a leggyakoribb gondjaink a másokkal való kapcsolatunk, a munka vagy az iskolai teljesítményünk, pénzügyeink, egészségünk és egyéb felelősségeink.

Az évek során sok kutató megpróbálta megválaszolni ezt a zavaró kérdést. Amit találtak, az igencsak meglepő: úgy tűnik, egészen ironikus módon, hogy az emberek gyakran nem is akarnak megszabadulni az aggódásaiktól.

Például, sokan úgy gondolják, hogy egy probléma iránti aggodalom hasonló a problémamegoldáshoz. Sajnos, habár érezhetjük úgy, hogy valami eredményeset csinálunk, az aggódás ritkán oldja meg problémáinkat. Noha, ezekre a kérdésekre összpontosítja figyelmünket, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a dolgok rosszul is mehetnek, emiatt viszont kevesebb időt fordítunk a megoldások és lehetőségek keresésére.

Jobbak vagyunk a problémamegoldásban, ha elmozdulunk kicsit a bennünket aggasztó gondolkodástól egy objektívebb, rendezettebb gondolkodásmód irányába. Például, ha a problémát kisebb részekre bontjuk, vagy a célkitűzéseinkre és az azokhoz vezető lépésekre koncentrálunk. Ne felejtsük el, hogy a valódi problémamegoldástól általában jobban érezzük magunkat – és nem rosszabbul!

Ha átadjuk magunkat a féktelen aggódásnak, lényegében szerencsétlennek érezzük magunkat.  Ami még rosszabb, amikor szinte észrevétlenül átváltjuk a pozitív érzéseinket, hozzáállásunkat. Ennek oka az, hogy ha boldognak vagy optimistának érezzük magunkat, akkor ezzel együtt sokkal sebezhetőbbnek is. Más szóval, ha elégedettnek érezzük magunkat, akkor már bizonytalannak is. Ez is oka annak, hogy nem tudunk felhagyni az aggódással, még akkor sem, ha azt valóban akarjuk.

Mit is lehet akkor tenni?

Egyrészt, megtanulhatunk bízni abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni a negatív eseményekkel, amikor azok megtörténnek velünk. A jó hír az, ahogyan a kutatások is kimutatták, hogy a legtöbb dolog, amin aggódtunk, soha nem valósult meg, úgy, abban a formában. Ha valami rossz történik, ne felejtsük el, hogy jobban fel tudunk készülni annak a helyzetnek a kezelésére, ha érzelmileg erősek vagyunk, bízunk magunkban és képességeinkben, és nem a szorongás és pesszimizmus állapotából kezdünk neki a helyzet megoldásának. Valószínűleg így nyitottabbak és bátrabbak leszünk a megoldások kipróbálásában is. Kutatások eredményeiben azt találták, hogy a pozitívabb gondolkodásmód fenntartása valójában növeli a hajlandóságunkat az ilyen típusú megoldások és stratégiák kipróbálására.

Mi van akkor, ha aggodalmunkat ettől azért nehezebb lerázni?

Nézzük meg milyen más megküzdési, helyzetmegoldási lehetőségünk van, amiben fejlődhetünk, például mindfulness (tudatos jelenlét), irányított meditáció vagy relaxációs gyakorlat. Manapság tucatnyi jó lehetőséget találhatunk bármelyikre. Sőt, még az egyszerű testmozgás is rendkívül jótékony lehet.

Ha azt tapasztaljuk magunkban, hogy az aggodalmaink komolyabbak vagy elhúzódnak és ez már problémát jelent a mindennapokban, ne féljünk segítségért fordulni szakemberhez konzultáció vagy tanácsadás vagy terápia céljából.

Ne legyünk túl kemények magunkkal - a régóta alkalmazott és jól berögzült gondolkodási mintáinkat önmagában nehéz felülírni egyik pillanatról a másikra. De lehet ezeken változtatni!

Végül a célunk az, hogy lazítsunk a negatív gondolkodásmódon, és megtanuljuk, hogyan lehet ápolni, fenntartani és élvezni a pozitív érzelmi állapotokat. Ez azt jelentheti, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel: engedjük meg magunknak, hogy pihenjünk, lassítsunk, és hagyjuk, hogy érzelmileg sebezhetőnek érezzük magunkat. (Ne felejtsük el, a boldogság néha bátorságot igényel.)

"A sebezhetőség nem gyengeség. Igaz és bátor állapot. Az igazság és bátorság nem feltétlen kényelmes, viszont sohasem gyengeség." (Brené Brown)

 

A fenti írás Sandra J. Llera, Ph.D és Michelle G. Newman, Ph.D írása alapján készült.

Comments are closed.