Többen azt állítják, hogy ha minél többször használnak pozitív kijelentéseket és megerősítő mondatokat önmaguk számára, akkor azzal javíthatják a közérzetüket és jobban érzik magukat.
Az önmagunknak mondott megerősítések eredeti ötlete egy francia pszichológustól és gyógyszerésztől, Émile Coué-tól (1857–1926) származik, aki a nap folyamán többször is a következő mondatot mondta saját magának: „Minden nap, minden szempontból egyre jobb vagyok.” (Tous les jours à tous point de vue, je vais de mieux en mieux.)
Van azért mégis egy kis probléma ebben az ismétlődő megerősítésben, mégpedig az, hogy a valóság nem így működik. Még ha sok szempontból is csodálatosan teljesítek több területen, az nem azt jelenti, hogy minden területen, és minden szempontból igaz lesz. Ha Coué megerősítő mondatát mondom magamnak, akkor az a „belső hangomat” fogja ösztönözni arra, hogy találjon kivételeket az univerzális általánosságok között. Szarkasztikusan azt is lehet mondani, hogy „Oh, igen! Hát persze! És mi van azzal, ahogyan ma reggel felkaptad a vizet valamin, amit a feleséged mondott? És, mi van a tegnap óta fájó térdeddel?”
Tehát, még ha érdemes lenne is folytatni az ön-erősítő gondolatokat, legyünk óvatosak ezekkel a szavakkal, amelyeket magunknak mondunk, mert megeshet, hogy visszájára fordulnak, és ellentétes eredményeket eredményezhetnek.
Általában egyetértés van abban, hogy a kijelentés hatékonysága érdekében jelen idejű megerősítésünk legyen, ami pozitív, személyes és konkrét. Például: "Egészséges vagyok, elégedett, megfontolt és szabad." Noha ez a mondat megfelel a fenti kritériumoknak, bár nem ismerek senkit, aki mindig egészséges, elégedett, megfontolt és szabad. Ha ezt mondom magamnak, amikor beteg vagyok, szomorú, idétlen vagy csalódott, akkor az ellentmond annak, amit éppen megtapasztalok és érzek.
Az ön-erősítő mondatok célja a kritikus, negatív belső párbeszéd pozitívvá változtatása. Egy új és pozitív kijelentés azonban varázslatos módon nem változtatja meg a régi, negatív hangot. Amikor egy pozitív és önmagunkat támogató mondatot mondunk, akkor az egy ellentmondás lesz, hiszen egyébként éppen lehangoltak vagyunk. Legtöbbünknek már van éppen elég konfliktus az életében; tényleg nincs szükségünk újabbra.
Összefüggés van a belső állapotunk és a körülöttünk érzékelt dolgok és események között. Egy lehangolt ember hajlamos inkább észrevenni a szomorú eseményeket, míg egy elégedettebb ember inkább vidám dolgokat lát meg maga körül.
Példaként, ha gyakran félsz valamitől, akkor a félelem ellentéte a biztonság; ilyenkor ezt a szót is használhatod, és ezzel írhatod le például, amit a közeledben látsz. Egy biztonságot nyújtó székben ülök; Ez egy biztonságot adó szőnyeg, amin a szék van; Az íróasztalom biztonságot ad, stb.
Tegyél egy próbát!
Gondolj valamilyen kellemetlen érzésre, ami néha felbukkan benned (nyugtalanság vagy harag, neheztelés valakire). Ezután, gondolj ennek az érzésnek az ellenkezőjére, ami pozitív (nyugodtság, vagy hála). Azután mondj ezzel a szóval néhány mondatot arról, ami éppen körbevesz, a közeledben van, vagy éppen hallasz.
Például: Látom, ahogyan besüt nap a függönyön keresztül és melegséget áraszt. Hallom a hűtőszekrény megnyugtató morajlását.
Ezek a megerősítések nem kerülnek konfliktusba az érzéseinkkel, nem mondunk ellent annak, amit érzünk és nem is érvénytelenítjük azokat.
És, még egy megerősítő ötlet, amit használhatunk: „Mit tehetek még (élvezhetem, szerethetem, elfogadhatom, tisztelhetem, stb.) éppen most? Mi mást érezhetek inkább?” Többek által javasolt, hogy ilyen alkalmakkor akár egy naplóba, de egy darab papírra is felírhatjuk azt, hogy miért vagyunk hálásak azon a napon, vagy héten. Mi volt az esemény, vagy egy mondat, ami aznap jól esett – ezzel is kezdhetjük az önmagunkat megerősítő üzeneteinket. Egy zaklatott pillanatban a hálánk megfogalmazása segít abban, hogy elinduljunk afelé, hogy saját magunknak magunkról is megerősítő üzeneteket fogalmazzunk meg.
Forrás: Steve Andreas könyve: Transforming negative self talk: practical, effective exercises.