A BIZONYTALANSÁG VÉDELMÉBEN
Több kutatás is vizsgálta már a hasonló helyzetekre adott válaszainkat, reakcióinkat.
Kérdésekkel körülvéve
A kutatások azt mutatták, hogy annak ellenére, hogy az agyunk képes a rugalmasságra, hajlamosak vagyunk olyan keretek és mentális struktúrák kiépítésére, amik lehetővé teszik számunkra, hogy stabil, érthető és valamennyire kontrollálható szempontból láthassuk azt, ami körülöttünk van. Törekszünk arra, hogy a helyzeteket úgy éljük meg, hogy van irányításunk felettük. Ez azt jelenti, hogy amikor nincs információnk, vagy csak kevés, akkor az agyunk különböző feltevésekkel (feltételezésekkel, fantáziákkal) fedezi a hiányosságot, így lehetővé válik számunkra, hogy továbbra is azzal a feltevéssel „működjünk”, hogy a döntések meghozatalához szükséges összes adat a rendelkezésünkre áll és szilárd alapokon tudunk további lépéseket megtenni.
A bizonytalanság megélése és ahogyan azt kezeljük, egyénenként változó. A bizonytalanságra adott türelmetlenség érzése nem más, mint az ismeretlentől való félelem. A félelem érzése, mint a többi alapérzelem is (öröm, meglepődés, szomorúság, düh, undor) fontos evolúciós értéket képvisel, és mint ilyet, megtanultuk ezt tolerálni annak érdekében, hogy ennek létezéséből a legjobbat hozzuk ki magunk számára.
Gyakran halljuk mostanában, hogy „ez lett az új normális”, és ez gyanút kelthet, mert azt sugallja, hogy sietnünk kell megérteni mi is történik velünk valójában és mi fog következni.
Érthető az a szükségletünk, hogy válaszokat szeretnénk arra, hogy mi lesz velünk mondjuk 2 hét, vagy 2 hónap múlva. Most egy olyan valósággal kell szembenéznünk, ami arra késztet bennünket, hogy úgy tegyünk, mintha már ebben a megváltozott „új normális életben” lennénk, mert megtapasztaljuk a nagyfokú bizonytalanságot, amire nincsenek a „zsebből előhúzható” megoldásaink. Figyelünk arra, hogy mi zajlik körülöttünk, válaszokat keresünk mindezekre társadalmi és egyéni szinten is.
Talán most kellemetlen érzések támadnak bennünk, de arra mindenképpen érdemes figyelni és emlékezni is, hogy menyire tudunk reziliensek (alkalmazkodó) lenni és a jelenlegi helyzetben fontos, hogy adjunk magunknak időt és szavazzunk ezzel együtt magunknak bizalmat is arra, hogy ezen új valóság sajátosságaira figyelünk és megtaláljuk a kreatív megoldási lehetőségeinket a jövőre nézve.
Tartsuk fenn magunkban a nyitott hozzáállást a változásokhoz és a természetünkből fakadó tapasztalatszerzést és kiváncsiságot.
Gondolkodjunk el a saját lelki ellenálló-képességünkön és nézzük meg, hogy milyen változtatások tudnak segíteni bennünket? Kik azok, akik ebben segítségünkre lehetnek?
Milyen a lelki ellenálló képességünk?
