KÉNYSZERŰ ELSZIGETELTSÉGÜNK

A járvány utáni világ elképzelése ma talán még ijesztőnek tűnik. A közeljövő beláthatatlan, újonnan bejött elemek zavarják meg a megszokott struktúrát, újraformálják azt, és eltörölték a biztonság, a bizonyosság leghalványabb illúzióját is. Az emberiség valamiféle új normát keres.

Bármilyen nehéz is pontosan megragadni e példa nélküli körülménynek az emberekre gyakorolt lehetséges hatásait, úgy tűnik, hogy az idő múlásával egy újfajta valóság egyértelműen megjelenik. Ez a valóság azt mutatja, hogy milyen kedvezőtlen hatása lehet a kényszerű elszigeteltségnek a mentális egészségre.

A bezártság – a tér, a szabadság, a jövőkép, a fejlődés elvesztésével járhat. Gyászoljuk a régi szokásainkat, a megszokott kommunikációnkat, a hagyományainkat és azokat az általános cselekedeteinket, amik eddig megszokottak voltak, a közelséget, az eddig élt mindennapi megküzdéseinket és terveinket.

Mindeközben egy láthatatlan, mindenhatónak tűnő vírus van körülöttünk, ami a biztonságérzetünket fenyegeti. Ha jól belegondolunk, nemcsak a lakásban, a házban ragadtunk be emiatt, hanem az elménk, gondolataink falai közé is. Minden belső sérülékenységünk, ami eddig a felszín alatt rejtőzködött, most ki akar törni.

Lesznek megválaszolatlan kérdések. Megélhetünk zavart és félelmet, szorongató érzéseket. Szükségünk lesz arra, hogy jobban megismerjük magunkat, mélyebb önismeretre tegyünk szert.

Általában a védelmi mechanizmusaink folyamatosan működnek annak érdekében, hogy megfékezzék vagy lecsendesítsék a bennünk keletkező szorongást, félelmet, unalmat, zavartságot, nosztalgiát, szomorúságot és a harag érzését. Előfordul, hogy a védelmi mechanizmusok, annak ellenére, hogy a nevük és funkciójuk mit sugall, nem a legmegfelelőbb módon alkalmazkodnak a helyzethez.

Ehelyett mindenre kiterjedő gondolkodási és viselkedési mintázatok alakulnak ki, amik akkor lépnek működésbe, amikor egyfajta új valósággal szembesülünk, és arra még nincsenek jól bevált és működőképes mechanizmusaink. Gyakorlatilag ilyenkor valami újat kell megalkotni, mert már nem tudjuk használni a régieket, hiszen ez egy megváltozott, ismeretlen környezet a védelmi mechanizmusaink számára.

Nincs semmi, ami ismert lenne számunkra a kényszerű otthon maradásban, a termelés kiesésében, a magányban, az egyedüllétben, a monotonitásban, a fizikai távolságtartásban, a szigorú higiéniai óvintézkedésekben, a társas kapcsolatok megszűnésében, a szórakozás eltűnésében. Ennek eredményeképpen, miközben a védekező mechanizmusaink igyekeznek ezzel lépést tartani, az érzéseink, érzelmeink nehezebben értelmezhetőnek, kezelhetőknek és megélhetőbbnek tűnnek. Ezekről az érzésekről beszélni kell és szükséges is!

Amikor a mozgásterünk korlátozott és bezárva érezzük magunkat, akkor a belsőnk kezd el mozgásba lendülni. A kimozdulással együtt járó kikapcsolódás hiánya kellemetlen csendet teremt, ahol a fájdalmasnak tűnő emlékek a felszínre kerülnek és a jelen és a múlt közötti határvonal elmosódik.

Amikor azt érezzük, hogy az érzelmek és gondolatok elárasztanak bennünket, amikor ezek a nemkívánatos érzelmekkel teli emlékek felelevenednek, akkor érdemes ezekről beszélni, akár valamely családtaggal, jó baráttal, vagy akár szakemberrel.

Több időnk van arra, hogy beszéljünk, beszélgessünk ezekről az érzésekről, gondolatokról és emlékekről; szóval beszélgessünk! Fontos, hogy ezek szóba kerüljenek, mert ezzel megelőzhető, hogy tehetetlennek érezzük magunkat, mert nem vagyunk azok.

Gondoljunk bele, hogy az otthon maradás, ez a kényszerű elszigeteltség, egyfajta lehetőséget teremthet arra, hogy befelé figyeljünk. Ránézhetünk arra, hogy valójában mi is a fontos, távol vagyunk a korábbi, megszokott életünk zajongásaitól, ami eddig elterelte a figyelmünket.

Talán amikor ez véget ér, egy új valóság alakul ki bennünk és körülöttünk. Ebben helyet tudunk teremteni egy belső strukturáltságnak, ahol elsőbbséget élvez önmagunk megismerése, a szükségleteink felismerése és azok megfogalmazása, a szeretet és az érzelmek, kiegyensúlyozott kapcsolatok és egy békés összhang a múlt és jelen között.

Felhasznált referencia: Ms Luma Naccache https://www.therapyroute.com/therapist/luma-naccache-sin-el-fil-lb