A hagyományos japán művészetben, a kintsugi-ban a kézművesek aranyat vagy ezüstöt töltöttek a törött kerámia repedéseibe, és a sérült darabokat valami szebbé alakították, mint amikor azok újak voltak.
A poszt-traumás növekedés olyan, mint az elme kintsugi-ja. Hiszen a japán kintsugi művészet vallja, hogy az ember is képes valami újat, valami jobbat alkotni egy-egy törés, trauma, vagy gyász után.
Az 1990-es években Richard Tedeschi (PhD) és Lawrence Calhoun (PhD) által kifejlesztett poszt-traumás növekedés elmélete azt magyarázza, hogy az emberek megélhetik a traumákat vagy hátrányokat, úgy hogy közben is vagy utána pozitív személyes növekedést értek el. Ez egy megnyugtató gondolat ezekben az időkben.
A traumából való növekedés nem szokatlan - mondja Tedeschi, az észak-karolinai Charlotte egyetem emeritus professzora, és a Boulder Crest Intézet poszttraumás növekedés intézetének elnöke. "A tanulmányok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a poszttraumás növekedés a kultúrák körében általános és egyetemes" - mondja. "Egy átalakulásról beszélünk, egy kihívásról az emberek alapvető hiedelmeivel szemben, amely azt eredményezheti, hogy más emberekké válhatnak, mint amilyenek korábban voltak."
A COVID-19 világjárványnak lehetnek olyan hozadékai, amik az ilyen növekedést elősegítik. "Még mindig a helyzet közepén vagyunk, és még nem tudjuk mi történhet, de komoly kihívásokkal kell számolni az emberek életében” - mondja Tedeschi. „Noha ezek a hatások ártalmasak is lehetnek, azonban az ilyen hátrányokból jobbá is válhatunk” - tette hozzá. „Néhány ember ezt az eseményt (COVID-19) egy sokként élte/élhette meg, mely az alapvető belső meggyőződésükkel szemben állt. Ez akár jelentős pozitív változásokat is eredményezhet."
„A válság szó a kínai nyelvben két karakterből áll: az egyik a veszélyt jelenti, a másik pedig a lehetőséget. A válság idején a veszély tudatában kell lenni, ugyanakkor fel kell ismerni a lehetőséget is.” (John F. Kennedy)
Vagyis, nem maga a krízis a lehetőség, hanem a krízisben fellelhető lehetőségek azok, amiket a magunk javára fordíthatunk.
Reziliencia vs. Poszt-traumás fejlődés
„A különféle katasztrófákkal kapcsolatos kutatások azt mutatták, hogy a talpra állásnak különböző pályái vannak” - mondta Erika Felix, PhD, a kaliforniai Santa Barbara-i egyetem pszichológusa, aki a túlélőket kezel és vizsgál. „Néhány embernek időre van szüksége a trauma utáni felépüléséhez, mielőtt visszatérne a normál működéshez. Az emberek egy része kellemetlen, mentális egészségre gyakorolt hatásokat tapasztal, amelyek krónikusokká is válhatnak, ám az emberek túlnyomó többsége gyorsan vissza tud térni a trauma után működéséhez” - mondja. "A legtöbb ember rugalmas lesz és visszanyeri a korábbi működési szintjét."
„Az ellenálló képesség és a poszt-traumás növekedés azonban nem ugyanaz. Valójában azok az emberek, akik gyorsan visszatalálnak egy-egy kudarcból a maguk ösvényére, nem azok, akik valószínűleg a pozitív növekedést tapasztalják” - magyarázza Tedeschi.
A pozitív irányú fejlődésbe vetett hit
A poszt-traumás növekedési keretrendszer egy integrált megközelítés, hiszen "vannak narratív és egzisztenciális szempontjai is, mivel a traumák gyakran egzisztenciális kérdéseket vethetnek fel az élet több területén."
„Az egyik módja annak, hogy támogatni tudjuk a hozzánk fordulókat, az hogy meglássák a növekedés lehetőségeit, és hogy egy „szakértő társ” legyen velük az útjukon Ez a segítő szakember, aki kíséri a klienst a traumában, figyelmesen hallgatja a történetüket és megismeri az életükben történt eseményeket. Azáltal, hogy ilyen szerepben van jelen a segítő szakember, az emberek elkezdenek megnyílni és alaposabban megvizsgálják az életük lehetőségeit. ”
A poszttraumás növekedés azonban nem olyan, mint egy vár, amit meg lehet rohamozni, és gyakran sokáig tart, amíg a megvalósulás megtörténik. A szakember segíthet abban, hogy a magokat elvessék a hozzá fordulók, és segíti azok kicsírázását.
A válságból való tanuláshoz azonban nem feltétlenül kell megtapasztalnia traumát és egzisztenciális küzdelmet. Sok ember számára a világjárvány rávilágít a legfontosabb dolgokra. "Lehet, hogy több időt fordítunk azokra a dolgokra, amelyeket értelmesnek találunk, egyszerűsítjük életünket és időt fordítunk arra, hogy kapcsolatba kerüljünk egymással" - mondja Felix. „Egy ilyen stresszor arra késztet mindannyiunkat, hogy részletesebben és tüzetesebben megnézzük, hogy mit jelent ez a lelassulás az életünkben?
Alapvetően megváltozhatunk bizonyos szempontból, amelyek előnyösek lesznek számunkra.
Források:
